Pustki - Do Mi No (LP)

Vajon a „DO MI NO” a Pustki legjobb albuma-e, arról lehet vitatkozni. De egy dolog vitathatatlan: ez a zenekar első olyan nagylemeze, amelyről nyugodtan kijelenthetjük, hogy kereskedelmi sikert aratott. Bár a fordulópontok, amelyeket elindított, messze túlmutatnak az eladási listákon. Valami véget ért. Először is: az a Lengyelországban domináns, komplexusokból eredő gondolkodásmód, miszerint valahol máshol a világban jobb rockzenét játszanak. Mert hirtelen kiderült, hogy egy Varsó környéki zenekar – olyan szerények, még pulóverekben pózolnak a fotókon – jobban érzi a garázsrockot, mint a gátlástalan New York-i sztárok. Másodszor: a „DO MI NO” véget vetett annak az ízlést rontó hiedelemnek, hogy egy jó zenekarnak improvizálnia, kísérleteznie, furcsaságokat művelnie és költőket idéznie kell. Tévedés. És valami elkezdődött. A dalok. Amikor a „DO MI NO” megjelent, a Pustki már óriási potenciállal rendelkező zenekar volt, amit a két előző albumuk is egyértelműen jelzett. Csak épp a refrének hiányoztak – legalábbis nem voltak ennyire közvetlenek. A Pustki harmadik albuma a mai napig a legslágergyanúsabb anyaguk: közérthető és fülbemászó, mégis nehezen megfogható, mert univerzális (végül is a szerelemről szól, nemde?). Globális léptékben is. Ez nemzeti ügy, a zenekar sokat tett a lengyel dalokért. Mert hányszor született az előző évtizedben olyan lengyel lemez, amelyben hibátlan refrén és briliáns dallam szerepelt? Talán a legegyszerűbb dolgokat a legnehezebb elnevezni, ezért ragasztottak ezekre a fülbemászó, slágergyanús Pustki-dalokra ilyen pontatlan címkéket. Ez még indie vagy már avantgárd? Még mindig a garázsrock gitárok nyersessége és kosza, vagy már a pop elviselhetetlen lágysága? Ahol a szakértői terminológia csődöt mondott, ott mindig kéznél volt a „keleti fal zenéje” kifejezés – ami a Pustkiról szóló írásokban már jóval korábban megjelent. A „keleti fal zenéje” kifejezés eredetileg a zenekar különlegességét hivatott kiemelni, de a „DO MI NO” esetében ez teljesen értelmét vesztette, mert semmilyen módon nem adta vissza a lemez frissességét. Nem azért, mert ez az album a trendeket mohón faló kozmopolitáknak szólna, hanem azért, mert nem lehet ráhúzni egyetlen olyan történelmi bűntudatot sem, amelyet ez a kifejezés sugall. A „DO MI NO” ereje éppen abban rejlik, hogy az album értékét nem lehet egyszerű „világszínvonalú” vagy „lengyel” kategóriákkal kifejezni. Pedig a legtöbb lemezt, ami már az internet csodálatos, korlátlan hozzáférést biztosító valóságában készült, éppen így osztályozták – ami elkényelmesítette a közönséget, a fiatal zenekaroknak pedig kész recepteket adott a menőséghez. Bátorság kellett ahhoz, hogy ne dőljünk be ennek, és ne kezeljük szentírásként egyik formulát sem. A „DO MI NO” egy bátor lemez. Mert egyszerre nagyon világszínvonalú és nagyon lengyel. Az előbbiben az a felismerés dominál, hogy a dal a legmagasabb művészeti forma, az utóbbiban pedig a nem szó szerinti szövegek árnyaltsága. Nincs másik zenekar, amelyik ilyen szabadsággal és érzékkel játszana a lengyel nyelvvel, hatásosan kidomborítva annak plasztikus többértelműségét. És talán vissza is kéne vonnom a korábban emlegetett költőket… A kezdet és vég retorikája azért helytálló itt, mert a „DO MI NO” egy lemez az indulásokról és a lezárásokról, az elkezdet küzdelméről és a befejezések átkáról. Egy lemez, ami maga is sok mindent lezárt és ugyanannyit elindított. Az utolsó, amit a Pustki az eredeti felállásban rögzített, ezzel kényszerítve magát az új forma kétségbeesett keresésére. De az akkori válság vége már egy másik történet. – Angelika Kucińska

Dallista:

1. Bałagan
2. Słabość chwilowa
3. Ty w górę ja w dół
4. Telefon do przyjaciela
5. Tchu mi brak
6. Duże miasta
7. Nic do powiedzenia
8. To nie wszystko
9. Próba sił
10. Slajdy
11. Staraj się
12. Królowa Marsa