Vágy nélkül, boldogtalan - Trubadűr zsebkönyvek 102.

Peter Handke: Vágy nélkül, boldogtalan – Egy anya emlékére ❤️

Nobel-díjas Peter Handke lenyűgöző kisregényében 51 évesen öngyilkosságot elkövetett édesanyjának állít emléket – a maga egyedi módján. Ez a mű a Trubadűr zsebkönyvek 102. kötete, mely garantáltan mély nyomot hagy az olvasóban.

📖 Miről szól a könyv? Bár az életrajz egy-egy részlete gyászbeszédnek vagy éppen vádbeszédnek hat, a mondatok többségét a jellegzetes handkei tárgyilagosság és érzelemmentes távolságtartás jellemzi. Pontosan ez teszi ezt a rövid szöveget olyan szívbe markolóvá és emlékezetessé.

🌟 Idézetek a műből, melyek elgondolkodtatnak:

• „Ilyen körülményekbe nőnek beleszületni már eleve halál. Mondhatjuk ugyan úgy is, hogy megnyugtató: legalább nincs miért a jövőtől félni.”
• „Mesélte anyám, hogy nagyapámnál „kunyerált”, hadd tanulhasson valamit. De szó se lehetett róla: egy legyintéssel elintézték az ilyesmit; leintették, elképzelhetetlen volt.”
• „Ő maga mulatott azon, hogy valaha is szeretett valakit, és épp egy ilyen embert.”
• „Szükséges csak az ennivaló, hasznos a téli tüzelő, a többi mind luxus. Hogy valamennyi arra is maradt, az adott legalább egyszer egy héten némi büszke önérzetet: „Még mindig jobban élünk, mint más.””
• „Anyám sohasem szökött meg. Tudta már, hol a helye. „Még kivárom, hogy a két gyerek felnőjön.””

Ez a kisregény mindazoknak ajánlott, akik kedvelik Peter Handke stílusát, vagy mély, gondolkodtató olvasmányra vágynak, amely az emberi sors és az anya-gyermek kapcsolat komplexitását járja körül.