Pataápolás

A szarvasmarha patáit legalább évente kétszer, ideálisan 3-4 havonta érdemes szakszerűen megvizsgálni és szükség esetén patafaragással kezelni. Nagy tejtermelő fajtáknál, kemény padlón vagy sáros körülmények között tartott állatoknál sűrűbb ellenőrzés javasolt. Sántaság, lábfelemelés vagy szokatlan járásmód esetén azonnali vizsgálat szükséges. A patakaparó napi szintű használata a padló tisztán tartásával kiegészítve megelőzheti a szennyeződés okozta fertőzéseket.

A szarvasmarha rögzítéséhez általában tiltó berendezést (tiltóketrec, ún. tilt-asztal) alkalmaznak, amely oldalra fordítja az állatot, biztonságos kezelési pozícióba hozva. Kisebb gazdaságokban egy-egy lábat kézzel vagy kötéllel tartanak, de ez több személyt igényel. A rögzítés mindig az állat stressz-minimalizálása mellett történjen. A helytelen rögzítés az állatot és a kezelőt is sérülés veszélyének teszi ki.

A patafertőzés korai jelei lehetnek: sántaság vagy lábfelemelés, a pata környékén duzzanat vagy melegség, büdös, sötét szagú váladék a körömrések közelében, a pata szarujának puhulása, elszíneződése, sáros bevonat alatti bőrgyulladás. Fertőzöttség gyanúja esetén a patakaparóval óvatosan tisztítsa meg a területet, és azonnal kérjen állatorvosi tanácsot. Korai kezelés esetén a gyógyulási kilátások lényegesen jobbak.

A patakaparó a pata talpán és az ujjak közötti részen felgyülemlett sár, trágya és egyéb szennyeződés eltávolítására szolgál. Napi vagy kétnaponkénti patakaparás különösen fontos sáros, nedves tartásnál, mert a talpon maradó nedves szennyeződés melegágyat teremt a baktériumok számára, és fertőzésekhez vezethet. Patakaparás előtt az állat lábának rögzítése szükséges. Rendszeres használata az egyik legegyszerűbb megelőző pataápolási tevékenység.

A patacipőt az érintett lábra, a megtisztított és kiszárított patára rögzítik a cipőn lévő pánt vagy tépőzáras rögzítőrendszerrel, szorosan, de a vérkeringést nem akadályozva. A patacipő maximálisan 2-4 hétig viselhető; hosszabb ideig fennálló probléma esetén állatorvosi kezelés szükséges. Rendszeres ellenőrzés (naponta) szükséges, hogy a cipő ne csússzon el, ne okozzon dörzsölést, és hogy a seb gyógyulása nyomon követhető legyen.

Patareszelőnek kemény acélból készült, tartós fogáskialakítású típusok ajánlottak, amelyek a kemény szaruanyagot is könnyen simítják. Durvább (nagyobb fogközű) reszelővel kezdjük a durva egyengetést, finomabb szemcsézettségű felülettel fejezzük be. Karbantartásként minden használat után a reszelőt drótkefével tisztítsuk meg a leszakadt szarurészektől, majd száraz helyen tároljuk. Rozsdásodásra hajlamos felületeknél olajozás javasolt.