Böröndapu

Róka


Álmomba belopódzott egy róka, farka
lobogott, mint a láng, szájából valami
kis állat lógott, hervadtan nézett rám,
hervadtabban mint a vázában az anyák
napi rózsa. Nagyon féltem, és nagyon
szerettem volna megsimogatni. Aztán
anyu felébresztett, mert felébresztettem,
ahogy álmomban felsírtam.
Belekapaszkodtam vörös hálóingébe,
és már ébren zokogtam, mert tudtam,
nem találok vissza egyedül abba a kertbe,
ahol megsimogathatom, amitől félek.
Szerzőről:
Ijjas Tamás
A legnagyobb gyerek. És nem csak azért, mert egy öccse és két húga van, hanem mert ő egy olyan hasbeszélő, akinek bábján saját gyerekszája van. Olyan pontosan megőrizte gyermekkorát, hogyha álmából ébresztik fel, akkor is tud gyereknyelven. Ha Te most egy gyerekkorú olvasó vagy, biztos csodálkozol, hogy ezeket a verseket egy felnőtt írta. Hiszen a felnőttek nagyon nehezen értik meg a gyerekeket, mintha az a fél, maximum egy méter, amit egy méteres koruktól nőnek, kilátóvá tenné őket, és elfelejtenék, hogy gyerekmagasságból minden más. Tamás hisztizik, kiskutyát szeretne, kicsiknek tartja a kiscsoportosokat, megérthetetlennek a húgát és a nőket, elvakarja a bárányhimlőt, és amit nem ért, arra gyárt egy saját magyarázatot. Zenei általánosba, majd középiskolába járt, utána a Pázmány Péter Katolikus Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos bölcsész diplomát. Lackfi Jánostól tanult kreatív írást, ők ketten azóta is jó barátok.
Az illusztrátorról
Bogdán Viki:
Vikit a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában megérintette a textilek világa, diplomáját a MOME animáció szakán szerezte. Fest, majd képeibe illeszti kedves emlékeit: egy nagymamája által hímzett tulipánt, egy francia repülőjegyet, egy szétnyűtt szoknya darabját, és bogdánvikissé tesz egy képet. Különleges technikát használ, olyan rétegeket, melyeken le lehet lépcsőzni Ijjas Tamás világának mélységébe, és amin vissza lehet találni nagypapa ölébe, ahol talán sosem ültünk, mégis hívogat.