Hullámsír

"Miért gyűlölsz ennyire? - kérdezi Júlia, aztán ernyedt teste lecsúszik a székről, és a feje hangosan koppan a cementpadlón.
- Itt vagy még? - ez az utolsó, amit hall, aztán minden elfeketül.
Most vízben lebeg, szürkészöld, alig áttetsző a víz, olyan, mint a kedvenc helyén, a Keszthelyi-öbölben - otthon vagyok, hasít belé -, aztán a víz húzza lefelé, ő meg süllyed, közeledik a meder aljához, mindjárt leér, az arca a felszín felé néz, de nem lát semmit, a víz szereti őt, megóvja, eltakarja...