Indián mesék

Medve Apa, Antilop Anya, Róka Fiúcska és Prérifarkas Apó egy olyan korban éltek, amikor az emberek és az állatok még nem szakadtak el egymástól. Az ő vándorlásuk történetét követve ismerhetjük meg a kaliforniai indián törzsek varázslatos mesevilágát, amelyet a nyelvész-antropológus Jaime de Angulo gyűjtött egy kötetbe. Angulo – akit Ezra Pound „az amerikai Ovidius”-nak nevezett – a pit river törzsnél töltött hosszú évek tapasztalataiból merítve alkotta meg a fikciónak, a folklórnak, a fantasztikumnak, a tréfáknak, az ünnepi rítusoknak és a kalandoknak e sajátos ötvözetét. A történeteket eredetileg a saját gyermekei szórakoztatására írta, szabadon kölcsönözve más bennszülött törzsek hitvilágából is.
Jaime de Angulo Nem törekszik tudományos pontosságra, de nem fest romantikus, idealizált képet sem az indiánok életéről, gondolkodásmódjáról. Ő maga ezt tanácsolja az olvasóknak: „Ha azon kapjátok magatokat, hogy valamit nem értetek, és gépies magyarázatot kerestek rá, akkor találjatok ki egyet. Ha pedig valamilyen következetlenségre vagy csodás valószínűtlenségre bukkantok, jusson eszetekbe, amit a hajdani indiánok mondtak: »Így szokták elmondani ezt a mesét. Nem én találtam ki!«”

Jaime de Angulo 1887-ben született Párizsban, spanyol szülők gyermekeként. Tizennyolc éves korában kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol az első években segédmunkásként dolgozott egy nagybirtokon. Később orvosnak tanult a Johns Hopkins Egyetemen, és az első világháborúban egy egészségügyi alakulatban szolgált. Több évtizedet töltött a Csendes-óceán partvidékén élő indián törzseknél, ahol az antropológustól az orvosságos emberig sokféle szerepben kipróbálhatta magát. 1950-ben halt meg Berkeley-ben.