Bilincs

A bilincsek négy fő csoportba sorolhatók: csőbilincsek csővezetékek rögzítésére és tartására; tömlőbilincsek rugalmas tömlők és csatlakozók tömítő leszorítására; forgóbilincsek cső- és csővezeték-rendszerek csuklós rögzítéséhez; sodronybilincsek acélsodrony és kötél végein a hurok rögzítésére. Mindegyik típus más-más szerelési feladathoz alkalmas, ezért fontos a megfelelő típust választani az adott alkalmazáshoz.

A csőbilincs merev csővezetékek falhoz vagy tartószerkezethez való rögzítésére szolgál – célja a cső megtámasztása és mozgásának megakadályozása, nem a tömítés. A tömlőbilincs (pl. csigahajtásos vagy gyűrűs kivitel) rugalmas tömlők csatlakozónipplire való szorítására szolgál, hogy a csatlakozás vízhatlan legyen. A kettő nem helyettesíti egymást: csőbilinccsel nem tömítünk, tömlőbilinccsel nem rögzítünk tartószerkezetre.

A tömlőbilincs méretét a tömlő külső átmérője alapján kell meghatározni. Az összeszorított állapotban a bilincs belső átmérőjének meg kell egyeznie a tömlő+nippli összes külső átmérőjével. A csigahajtásos típusoknál a mérettartomány (pl. 20–32 mm) jelzi, hogy milyen átmérőre szorítható le. Érdemes a kívánt átmérő közepére eső mérettartományú bilincset választani a legjobb szorítóerő érdekében.

A forgóbilincs (más néven csuklós bilincs) lehetővé teszi, hogy a rögzített cső vagy szerkezet egy tengely körül elforduljon anélkül, hogy a bilincs meglazulna. Ez különösen hasznos mozgó szerkezetekben, gépészetben és csővezetékeknél, ahol hőtágulás vagy vibráció miatt elfordulásra van szükség. A sima csőbilincs csak merev, fix rögzítést biztosít. Forgóbilincset ott alkalmazzunk, ahol a cső irányának változnia kell.

A meghúzási nyomaték döntő fontosságú: alulhúzva a bilincs nem tömít megfelelően, és a tömlő lecsúszhat; túlhúzva megsértheti a tömlőt, csövet vagy magát a bilincscsavart. Puha (gumi- vagy PVC-) tömlőkhöz kisebb nyomatékot alkalmazzunk, mint fém csatlakozókhoz. A nagyobb átmérőjű, terheléses alkalmazásokban a gyártó által megadott nyomatékértéket érdemes betartani nyomatékkulcs segítségével.

A legegyszerűbb ellenőrzési módszer: helyezd üzembe a rendszert, majd vizuálisan ellenőrizd a csatlakozást nedvesség jeleire. Száraz papírtörlőt tartva a bilincs mellé hamar kiderül, ha minimális szivárgás van. Nyomás alatt lévő rendszereknél szappanbuborékos oldattal is tesztelhető a tömítettség. Ha szivárgást tapasztalsz, kissé húzd meg a bilincset – de ne feszítsd túl. Ha a szivárgás nem szűnik, cseréld le a bilincset.