Praktar

A kennel mérete nem mindegy: túl nagy térben a kutya télen nehezen tartja a saját testhőjét, túl kicsiben pedig nem tud kényelmesen mozogni. A megfelelő méret a kutya magasságához és hosszához igazodik.

A kennel hossza legyen legalább a kutya hosszának 1,5-szöröse, komfortos pihenéshez akár 2-szerese – mérd meg az orrhegytől a faroktőig. A magasság úgy legyen megválasztva, hogy a kutya kényelmesen fel tudjon állni benne, és a fülek is kényelmesen férjenek el. A szélesség tipikusan a hossz fele körül van. Az alábbi táblázat ajánlott méretei már a kényelmes mozgásteret is figyelembe veszik, ezért magasabbak, mint amit pusztán a kutya testmérete indokolna.

A táblázat tájékoztató jellegű: ugyanannyi kg-os kutyák között is lehet jelentős méretkülönbség. Mindig a saját kutyádon mérj le – főleg a vállmagasságot és a hosszt.

Kölyökkutyánál két stratégia javasolt. Az egyik, hogy a felnőttkori méretre tervezünk, de leválasztó panellel csökkentjük a tényleges teret – a kutya növésével arányosan növelhető a hely. Sok beltéri fémkennelhez tartozik leválasztó panel. A másik megoldás, hogy a kis kennelt választjuk, és a felnőttkori méretre cseréljük később – ez kétszeres költség, de időszakosan kényelmesebb.

Kerti, kültéri kennelnél ne csak a kennel belső térfogatát nézd, hanem ha lehet, válassz olyat, amelyhez kifutórész is csatolható. A kifutórész nagyobb mozgásteret ad nappali órákban, miközben az alvóhely (kennelrész) szűkebb, hőhatékonyabb térrel rendelkezik.

A kennel típusa attól függ, hogy a kutya elsősorban lakásban él-e, kerti tartózkodáshoz használnád, vagy átmeneti megoldásként szoktatáshoz, utazáshoz keresel megoldást.

A beltéri kennelek jellemzően fémrácsos, könnyű kivitelben készülnek, néha szövettel kombinálva. Előnyük, hogy könnyen áthelyezhetők, egyszerűen tisztíthatók, és a legtöbbet össze lehet csukni utazáshoz. Használati céljuk a kölyökkutya szoktatása (saját „barlangja”), az átmeneti korlátozás (pl. vendégérkezéskor), és az utazás (autóban, vonaton).

A kültéri (kerti) kennelek általában fa vagy galvanizált fém vázzal, ferde tetővel és időjárásálló kivitelben készülnek. Olyan kutyákhoz, akik napi szinten vagy tartósan a kertben tartózkodnak. Kiegészülhetnek kifutóterülettel, ahol a kutya nagyobb térben mozoghat, miközben a kennelrész alvó- és búvóhelyként szolgál.

Anyagválasztás a kültéri kennelnél fontos kérdés. A fa esztétikusabb és hőszigetelőbb, de időszakos festést-lakkozást igényel, és kevésbé hosszú élettartamú, mint a fém. Az horganyzott vagy rozsdaálló acél vázas kennelek tartósabbak és kevésbé érzékenyek korrózióra, de hőszigetelésük gyengébb a fáénál – nyári melegben kifejezetten ezért, ferde tetővel és szellőzőnyílásokkal kiegészítve érdemes választani.

Időjárás-kompenzációra figyelj: a téli hónapokban érdemes az aljzat alá hőszigetelő réteget tenni (vastagabb deszka, polisztirol), és a kennel padlójára levehető, mosható szőnyeget. Nyáron a tetőre árnyékoló háló vagy a kennel árnyékos elhelyezése segít.

Nincs egyetemes „jó” megoldás – a kettő közötti döntés főleg attól függ, hogy a kutya hány órát tölt a kennelben, és milyen az időjárási viszonyok az adott területen.

A kennel önmagában csak egy szerkezet – attól lesz a kutya saját, biztonságos helye, hogy hogyan vezetjük be a használatát. Néhány alapelv betartásával a legtöbb kutya 1-2 hét alatt elfogadja a kennelt mint saját barlangját.

Az első és legfontosabb alapelv: a kennel sosem büntetés helye. Soha ne tedd be a kutyát ellenérzéssel, ne kiabálj rá miközben benne van, és ne használd „időkihagyás” helyként. Ha ez egyszer is megtörténik, a kutya negatív asszociációt épít, és a későbbi szoktatás sokkal nehezebb lesz.

A fokozatos bevezetés a leghatékonyabb. Az első napokban hagyd a kennel ajtaját nyitva, és tedd be a kutya kedvenc takaróját, néhány játékot. Etesd a kennel közelében (kezdetben kívül, majd egyre beljebb a kennelben). Néhány nap után a kutya a kennel belsejébe is bemegy, kezdetben pár percre, később hosszabban.

Ha az alapszoktatás megvan, fokozatosan hosszabbíthatod a benn töltött időt, és az ajtót is be lehet zárni rövid időszakra (5-10 perc, majd 30 perc, majd 1 óra). Mindig nyugodt állapotban engedd ki – ne akkor, amikor nyüszít vagy ugat, mert azt tanítod neki, hogy nyüszítéssel ki tud jönni.

A kennel kényelmessé tételében sok minden segít: levehető, mosható takaró vagy párna, a kutya kedvenc játéka, és olyan elhelyezés, ahol a család egy részét hallja-látja (nem a teljes magányban). Ideális, ha a kutya maga is be tud járni a kennelbe – ne legyen mindig zárva.

Pár gyakori hiba a szoktatásnál: ne hagyd a kutyát az első napokban órákra egyedül a zárt kennelben (fokozatosság!); ne kényszerítsd erőszakkal bele (sokat ront a hozzáállásán); és ne tegyél bele tálban vizet úgy, hogy a kutya felboríthatja – akasztós (csavarozott) tál stabilabb.